Hedvig meghegeszti a világot - 1-2.

2019. április 12. - dryka

1

 

Hedvig egy délután arra ébredt, hogy a világ csikorogva-nyikorogva szétesett. Persze, csak a Föld, de Hedvig világát ez képezte.

Este sokáig dolgozott, mert számtalan hegesztenivalója akadt: letörött az egyik lábas füle, Nyerítés szomszéd sétapálcájának levált a feje, és még a hendikepjármű botkormánya is meggörbült. Akkor a világgal még minden rendben volt. Most azonban, amikor a Nap éppen, hogy elhagyta a szögmérő szerinti kilencvenedik fokot úgy hússzal, mindent rozsdapor borított, és még javában belengte a világot.

Hedvig végighúzta mutatóujját az ajtó szemöldökfáján, mert az amúgy is igazításra szorult, és az egész ujjbegye csupa barna lett.

– Hm – töprengett. – Itt tenni kell valamit.

Felkapta a hegesztőjét, a torzonborz szemöldökű plüssbékáját, ami brekegett párat, hogy éppen aludt, és különben is, jelenleg nincs kedve semmiféle világmegmentő küldetéshez. Begyömöszölte a hátizsákjába, és már pattant is a hendikepjárműbe. Nyerítés szomszéd éppen az udvaron kapirgált valamit a sétapálcájával a virágok között. Hedvig csupán egy pillanatig gondolkodott, hogy hívja-e, majd odakiáltott neki.

– Nyerítés szomszéd, velem tartasz? Éppen a világot indulok megmenteni.

Nyerítés szomszéd felnézett. Szemhéja mélyen a szemébe csúszott, így magasabbra kellett emelnie a fejét, hogy lásson is valamit.

– Onnan ez a sok rozsda?

– Berozsdásodott, és most szétesett.

– Vacsorára visszaérünk?

Hedvig megvonta a vállát. Ha minden jól megy, akár még korábban is, gondolta magában, de nem tudhatta, hol lehet a probléma forrása és mennyi ideig tart megjavítania.

– Hát legyen – egyezett bele Nyerítés szomszéd, és odacsoszogott a hendikepjárműhöz, de olyan laaassan, hogy hozzá képest még egy csiga is turbófokozaton repeszt.

Így történt, hogy Hedvig elindult meghegeszteni a világot a hegesztőjével, egy flakon rozsdamaróval, Nyerítés szomszéddal, egy torzonborz szemöldökű plüssbékával és egy nyúllal. Hogy a nyúl hogy került oda, ne kérdezzétek. Valószínű mindig is a hendikepjárműben tartózkodott, ettől száguldott a kocsi olyan veszettül gyorsan, akár egy nyúl, és tudta átugrani még a legvadabb árkokat is. Amire ezúttal valóban szükség is volt.

 

2

 

Útközben a torzonborz szemöldökű plüssbéka kidugta a fejét a hátizsákból. Hatalmasat ásított.

– Éhes vagyok, együnk valamit – brekegte.

– Én nem tudok most enni, túlságosan aggódom a világ sorsáért. De te, Befőtt, ha elég gyors vagy, foghatsz magadnak néhány legyet a levegőben – közölte Hedvig, és a fejük fölé mutatott. Ott valóban több apró bogár is elsuhant, ahogy lehagyták őket.

Befőtt felugrott az ülés támlájára, többször is kilőtte a nyelvét, de a bogarak hiába rozsdásodtak be az utóbbi néhány óra alatt, mégsem tudott elkapni semmit. Ráadásul a széllökések miatt az egyensúlyozás sem sikerült, így legurult a hátsó ülésre.

– Nem megy – tápászkodott négy lábra szomorúan.

Nyerítés szomszéd a kardigánja zsebében kotorászott.

– Várjál csak! Asszem akad nálam valami.

Kikotort egy marék legyet és szúnyogot, azzal Befőtt elé szórta azokat. A béka elhúzta széles száját.

– Ezek döglöttek.

Nyerítés szomszéd naaagyon-naaagyon lassan megvonta a vállát. Befőtt pedig finnyásan ugyan, de elfogadta a felkínált lakomát. Később, amikor megállnak, majd szerez frisseket.

– Esetleg répa nincs? – dugta ki a fejét a nyúl a motorháztető alól. Hosszú fülei lobogtak a szélben, olykor még a szemébe is csapódtak, mert valljuk be, nem voltak valami feszesen álló fülek.

– Hát ez meg…? – Hedvig felállt az ülésben, és ráhajolt a kormányra. A hendikepjármű emiatt szlalomozva haladt jobbra-balra.

– Helló – integetett a nyúl. – A nevem Ödön, én felelek a gyorsaságért. Voltaképpen én kezelem a futóművet, hogy úgy mondjam. Elképesztő, hogy még nem jöttél rá! Azt hittem, okos vagy.

– Az is vagyok – ült vissza Hedvig, a homlokát ráncolva. Ő rakta össze a hendikepjárművet, saját találmány, de nyulat biztos, hogy nem tervezett bele, így hát benne sem kellene lennie. Ödön azonban kétségtelenül ott volt, és most répát követelt.

– Na, leáll a jármű, ha nem kapok üzemanyagot! – répa híján a szavakat csócsálta.

Nyerítés szomszéd megvonta a vállát, majd ezúttal egy pipát halászott elő a zsebéből.

– Pipadohány nem jó?

Ödön a fejét rázta.

– Csak a répát szeretem. Esetleg a káposztát. Káposzta nincs? Vagy szárított banán? Az a kedvencem!

Hedvig előkapott a kesztyűtartóból egy csomag tutti-frutti ízű cukorkát, és Ödönnek passzolta.

– Csak ezzel szolgálhatok, találsz közte banánosat is.

Ödön kibontotta a zacskót, és kivett belőle egy cukorkát. A szájába dobta, és rágni kezdte.

– Kissé ízetlen…

– Persze, mert előbb ki kell csomagolni a papírból, mielőtt megeszed – tájékoztatta Hedvig.

– Oh. – Ödön csak ennyit tudott kinyögni, mivel a cukor összetapasztotta a fogait. – M… m… lsz? Szrgdtm.

– Nem értem, mit mondasz – Hedvig a füle mögé rakta a tenyerét, hogy azzal fogja fel a hangot.

– Szrgdtm – ismételte meg Ödön, de Hedvig továbbra sem értette.

– Azt mondja, összeragadt a szája – tolmácsolta Befőtt.

Hedvig azonnal lefékezett, kiemelte Ödönt a motortérből, és egy palack vizet öntött a szájába.

– Ettől gyorsabban elolvad.

Ödön nyammogott még párat, aztán a cukor valóban elengedte a fogait. A szája ismét szabaddá vált.

– Na végre! Már azt hittem, soha nem fogok tudni újra beszélni. Mégis mit etetsz velem, te lány? Répát kérek! – toppantott a nyúl, majd felragyogott a szeme.

Jobbra tőlük hatalmas répaföld terült el, a répák pedig mind felfelé álltak. Úgy nézett ki, mint egy óriási, narancssárga tüskés sündisznó háta. Valószínűleg a világ szétesésekor fordultak fel, és most mind csak arra vártak, hogy valaki leharapja őket. Ödön el is indult. Mit indult! Száguldott! Gyorsabban, mint a hendikepjármű maximális sebessége. Hedvig ezen elgondolkodott.

– Ha ilyen gyorsan bír szaladni, hogy csaknem a földet is felszántja közben, és ha valóban ő gyorsítja a járművet, akkor azt hiszem, érdemes lenne további fokozatokat rászerelnem.

– Lassan járj, tovább érsz – mondta Nyerítés szomszéd, és laaassú léptekkel odaaraszolt Hedvig mellé. Befőtt a lány vállára ugrott, és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Hosszú nyelvével apró, zizegő rovarokat kapdosott el.

– Mennyire megyünk messzire? Vacsorára haza kell érnem – aggodalmaskodott Nyerítés szomszéd.

– Addigra hazaérünk. Ha máshogy nem megy, visszaforgatjuk az idő kerekét, úgyis útba esik.

Amint Ödön visszatért, folytathatták az utat. Persze az egész répaföldet letarolta, és most akkorára nőtt a hasa, hogy a motorháztetőt le sem tudták csukni tőle.

– Hogy tudunk így továbbmenni? – jajveszékelt Hedvig. – A világot össze kell hegeszteni, így nem maradhat.

Ödön nyugalomra intette, majd visszaejtette kezét a hasára.

– A lábam nem ette tele magát, csak a hasam. Futni még tudok, egy futóműnek meg ennyi a dolga. Nem lesz gond.

– De a motorháztetőtől nem látom az utat – aggódott tovább Hedvig, ám ekkor az eszébe ötlött a megoldás.

Fogott egy zsineget, és Befőtt lábára kötözte.

– Mit akarsz azzal? – kérdezte a plüssbéka.

– Felengedlek a levegőbe. Te irányítasz, merre menjünk, nincs-e előttünk úttorlasz vagy szembeforgalom.

– Nem akarok felmenni! Kérlek, ne küldj fel! Félek! – Befőtt még bele is kapaszkodott a botkormányba, hogy meneküljön a feladat elől. Hedvig megsimogatta a fejét.

– Jaj, Befőtt, nagyon jól tudom, hogy nem félsz, csak lusta vagy. Különben is rengetegszer csináltunk már ilyesmit. Én feltalálok, te segédkezel. Tudod, csapatmunka.

Befőtt megadóan bólintott, végül nyelt egy nagyot, amivel az utolsó döglött szúnyog is lecsúszott. Jól teleszívta magát levegővel, és ahogy elindultak, a szél a hátára kapta. Odafenn ide-oda dobálta a légáramlat, és bár kezdetben egy cseppet valóban tartott a magasságtól, végül láthatóan élvezni kezdte.  Persze ez betudható annak is, hogy így egyenesen a szájába repültek a finom, friss bogárfalatok.

– Ajjaj, rosszabb a helyzet, mint gondoltuk – jelentette a magasból. – A kontinensek egyre távolodnak a Föld közepétől. A tengerek lefolynak a lefolyón, így mindenhol árkok és szakadékok nyílnak. Szárnyakra lesz szükségünk, ha tovább akarunk menni. Ide nem elég az ugrás.

– Nyerítés szomszéd, fogd meg a kormányt, légy szíves, amíg én átalakítom az ajtókat.

Nyerítés szomszéd a kezébe vette a botkormányt, és meglehetősen ügyesen kormányozott Befőtt iránymutatásait követve.

– Régen pilóta voltam ám, bizony – mesélte.

– Nahát! Ezt eddig nem is említetted. Milyen gépet vezettél? Utasszállítót vagy helikoptert? – kérdezte Hedvig, miközben kifordította a sofőr oldali ajtót, vízszintesbe állította némi dőlésszöggel, és hegeszteni kezdett. A szemüvegén át úgy tűnt, mintha az éjszakában utaznának, a röpködő fémszilánkok pedig azt a benyomást keltették, hogy egyenesen a csillagok között, talán épp a tejúton. Hedvig ezért szerette a hegesztést. Egészen más világba röpítette, egy olyanba, amit rajta kívül senki sem láthatott.

Nyerítés szomszéd nagy sokára válaszolt. Néha még ebben is lassú volt, a gondolkodásban meg főleg, de csak azért, mert olyankor magukkal ragadták az emlékek.

– Nem vezettem én utasszállítót, sem helikótát. Versenyautó pilóta voltam, úgy bizony. Sebesebben száguldottam, mint ez a nyúl hajtotta hendikepjármű…

– Hé! – szólt közbe sértetten Ödön. – Kikérem magamnak az ilyesféle megjegyzést! A versenyautókat is nyulak hajtják ám. Rendben, na, versenynyulak, de ez mit számít már manapság.

– Balra, ugrás! – irányított Befőtt a magasból. – Három légy desszertnek, pipa.

Hedvig éppen befejezte az ajtót, és most a másikat vette célba. Ehhez helyet kellett cserélnie Nyerítés szomszéddal, ami nem bizonyult túl egyszerűnek. A szomszéd ugyan vézna volt, nyúlánk, akár egy kihúzott rágógumi, viszont ugyanolyan rugalmas is, így ahogy Hedvig félig átmászott rajta, megingott, és vele együtt a kocsi is.

– Vigyázz, szakadék! – kiáltotta Befőtt és Ödön egyszerre. A béka fentről látta, a nyúl viszont onnan, hogy a motortér alól egyszer csak eltűnt a talaj.

És most zuhantak…

és zuhantak…

és zuhantak…

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr9914761112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.