Egy jeti lakik a pincénkben 3. rész

2018. november 22. - dryka

A kimondhatatlan nevű sziget

 

Amikor anya magához tért, a családja – és persze a jeti – körbeállta és legyezte. Már fenn voltak a nappaliban, és anyát a kanapéra fektették. Most ijedtében, és hogy újra el ne ájuljon, felugrott, de inkább csak felülésre sikeredett.

– Semmi baj, nem bánt – nyugtatta Kati.

– Szolomon vagyok – nyújtotta a kezét a jeti.

Anya tétován megfogta.

– Anya – mutatkozott be ő is, majd apára nézett. – Valódi? Úgy értem, nem csak egy ember jetijelmezben?

– Biztos nem, megpróbáltam leszedni a fejét, de a helyén maradt.

Anya visszadőlt a kanapéra.

– Mégis hogy kerül ide egy jeti? Egy IGAZI jeti!

Ezúttal a jeti válaszolt.

– Nyitva hagytátok az ajtót, így bejöttem.

– Amikor a kiránduláshoz pakoltuk be az autóba a táskákat – egészítette ki Kati.

– Hisz akkor már egy hete itt lakik – döbbent le anya.

A jeti bólintott.

– Megtaláltam a pincét. Egész otthonosnak tűnt, mivel otthon is barlangban élek. Egy kicsit berendeztem. Párnát nem találtam lenn, ezért innen vittem le. Meg azt a nagy plüssmacit, amit a sarokban találtam.

– Szóval ezért tűnt el a macim – állapította meg Kati.

– Szörnyen magányos voltam odalenn – szegte le a fejét a jeti. – Odahaza, a szigeten van egy kecském. Nagyon hiányzik. Ott ő adta a tejet is. A tehéntej más, de nem panaszkodom, a lényeg, hogy legyen. Mi jetik, nem élhetünk tej nélkül.

Anya tátott szájjal pislogott, majd megrázta a fejét.

– És hogy kerültél errefelé? Hisz itt nem élnek jetik, tudtommal.

– Az úgy történt, hogy elraboltak. Szörnyen rémisztő volt! A hetven rabló, de ha jól számoltam, csak heten voltak. Bár az is lehet, hogy a többiek portyáztak éppen. Szerintem a Gizire hajtottak, mert egy ideje lopkodják a kecskéket, tudniillik kecskegelni akarnak. Könnyebb úgy portyázni, mint gyalog. Csak hát sötét volt, így érthető a tévedésük. Aztán amint rájöttek, hogy engem vittek el, felraktak egy hajóra, és itt kötöttem ki.

– Azonnal haza kell vinnünk – jelentette ki anya.

– Már ha befér a kocsiba – jegyezte meg apa.

– Merre laksz? – kérdezte Kati a jetit.

– Biztosan messze innen, mert ötször is aludtam közben. Igaz, megesik, hogy egy nap háromszor is elszunyókálok.

– Akkor semmiképpen sem mehetünk kocsival – állapította meg apa, de anya tovább erősködött.

– Veszünk hajójegyet, csak áruld el, merre van az otthonod.

– Lévén, hogy hegyvidéki jeti vagyok, a hegyek között élek. A falunk neve Jetizdamatizdakecskestejvanosztjó, ami egy sziget.

– És merre van ez a Jetizdamatizda…izé?

A jeti megvonta a vállát, a frissen bontott tej kilöttyent a padlóra.

– Megkeressük a térképen – mondta apa. Anya szúrós pillantást vetett rá, de apát ez nem zavarta. – Katócám, nem tanultatok róla földrajzon?

– De apa, nekünk még csak környezetismeret óránk van.

– Mindig mondtam, hogy rossz osztályba írattuk a gyereket.

– Drágám, nem ugorhatja át az osztályokat.

– Akkor az iskola nem jó. Nem értékelik kellőképpen a gyerek eszét.

Anya a fejét csóválta, majd ismét a jetihez fordult.

– Melyik hajó hozott el idáig? Biztos visszafelé is megy.

– Az ugyan nem. Így is csoda, hogy fenék nélkül elevickélt idáig. A matrózok már lábbal hajtották.

– Mit történt a fenekével? – Erre már apa is kíváncsi volt.

– A kalózok ellopták. – A jeti kipiszkált a bundájából egy bolhát és lepöckölte a földre. Anya erre behunyta a szemét és mélyeket lélegzett, hogy lenyugtassa magát.

– Miért nem a rakományt vitték?

– Azon ugyan nem volt semmi, amit vihettek volna. Az ő hajójuk viszont lyukacsos volt, mint egy szita, már a vizet is megszűrte. Be kellett foltozniuk a lyukakat, ezért zsákmányolták el a deszkákat.

Anya széttárta a karját.

– Akkor sem maradhat itt. Valahogy muszáj hazajuttatnunk.

– Annak én is örülnék – mondta a jeti. – A Gizi már vár, hacsak el nem lopták azóta. Másrészt pénteken lesz a nagy kecskeugrató verseny, amin indulunk a Gizivel. Bár arra aligha érek oda, de az utána következőt nem hagyhatom ki, az az őszi bajnokság, és rengeteget edzettünk rá.

Megszületett tehát az elhatározás, hogy a jetit mindenképp visszajuttatják az otthonába. Az egyetlen gondot már csak az jelentette, hogyan. A másikat meg az, hogy merre található Jetizdamatizdakecskestejvanosztjó.

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr6714386494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.