Egy jeti lakik a pincénkben 2. rész

2018. november 18. - dryka

Hogyan beszél egy jeti?

 

A spájz bejáratában apa állt tátott szájjal, egyik kezében desszertes tányér egy jókora szelet tortával, másik keze pedig úgy dermedt meg a levegőben, ahogy az imént lehullott villát tartotta, amint épp egy falat süteményt készült bekapni.

Kati és a bundás alak egymásra néztek, majd a lény, kezében a tejjel, eliramodott.

Apa, még mindig ugyanabban a pozícióban, megszólalt.

– Uramisten, egy jeti!

– Kövessük! – kiáltott fel Kati, ahogy észbe kapott, hogy a tejtolvaj ismét meglóg.

Apának kellett néhány másodperc, míg felocsúdott a döbbenetből és a lánya után futott. Útközben eszébe jutott, hogy a tányért a tortával még mindig a kezében tartja, így letette az egyik komódra egy páfrány mellé – az csak nem cseni el, és itt találja még akkor is, amikor visszatérnek. Már ha a jeti nem eszi meg őket.

Kati egyenesen a pincéig futott. Ott óvatosabbra vette a lépteit, mert a lefelé vezető lépcső fokai keskenyek voltak. Ott apa megelőzte.

– Majd én! Mégiscsak én vagyok a férfi a háznál vagy mi a szösz.

Ekkor anya kiáltott ki a hálószobából, hallatszott papucsának csattogása.

– Mégis mi folyik odakint? Futóversenyt rendeztek az éjszaka közepén?

Kati odaszaladt hozzá, és a kezét megfogva húzta a pince felé.

– Lefüleltük a tejtolvajt. Egy jeti az!

– Mi…? Apád hol van?

– A jeti után ment a pincébe.

– Mindjárt lenn vagyok. Valaki felkapcsolná a villanyt? Csak nem veszélyes ez a jeti, de jobb, ha látom, amikor rám veti magát – szólt fel apa a pincéből.

Kati felkattintotta a kapcsolót, majd apa után osont a lépcsőn.

Odalent, a hűs helyiségben a jeti a sarokba húzódva kuporgott, védelmezőn ölelte magához a doboz tejet, és hátra-hátrapislantott a válla fölött.

Kati és apa azon tanakodtak, hogyan kellene megszólítani. Beszél egyáltalán emberül vagy csak jetiül ért? Végül apa döntötte el a kérdést. Öklét a szája elé téve színpadiasan krákogott egyet, majd beleüvöltött a helyiségbe. A jeti megdöbbenve pillantott rá. Ezután apa brummogott néhányat. Kati és a jeti is a szemöldöküket felvonva néztek rá.

– Honnan tudhatnám, hogyan beszél egy jeti? – vonta meg apa a vállát. – Csak próbálkozom, hátha medvéül ért.

Kati megcsóválta a fejét.

– Mondani szeretnél nekem valamit, mielőtt bántasz? – szólalt meg a jeti.

Apa és Kati is hátrahőkölt.

– Nahát, te beszélsz – hümmögött apa.

– Úgy valahogy – jegyezte meg a jeti.

– Nem akarunk bántani – mondta most Kati, majd apára nézett. – Ugye?

– Persze, hogy nem. Csak hát, tudod, elcsented a tejet a hűtőből és… hát, ez nem szép dolog.

– Éhes voltam – mormolta a jeti.

– Vehetnél is magadnak. Azt hiszem, az becsületesebb megoldás lenne.

Ekkor anya jött le a pincébe, és amikor meglátta a szőrös lényt, egy „Uramisten!” felkiáltással elájult.

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr8614379838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.