Egy jeti lakik a pincénkben 1. rész

2018. november 15. - dryka

Valaki lopja a tejet, egy villa pedig a padlóra hull

 

Ugyanolyan napnak indult, mint a többi, mert ugyanolyan is volt, egészen… De erre majd később rátérünk.

Ebben a pillanatban anya reggelit készített, apa behozta az aznapi újságot, Kati pedig kakaózáshoz készült. Csakhogy a hűtőből ismét elfogyott a tej. És már nem az első alkalommal. Négy napja minden reggel hűlt helyét találta az előző este megbontott doboznak, az üres doboz pedig szőrszál híján eltűnt, mintha valaki azt is megette volna. Kati felsóhajtott.

– Anya, valaki már megint megitta a tejet!

– Biztos apád volt – szólt oda anyukája az asztaltól, ahol a kenyereket vajazta.

Apa éppen elhelyezkedett az egyik széken, majd nagyokat pislogva fordult családja felé, és védekezőn feltartotta mindkét kezét.

– Én aztán nem! Ha valamit, akkor a tegnapi sütit megettem, na de hogy a tejet… Biztos te voltál, Katócám. Éjjel kisurrantál, és mint egy kis betörő, megittad az összeset. – Közben előredőlt a széken, és ujjaival szörnyet imitálva kalimpált a levegőben.

Kati a szemét forgatta.

– Jaj, apa!

– Bonts fel egy újat – javasolta anya.

Kati benyitott a spájzba, végignézett a konzervek és befőttek halmán, majd csalódottan vissza is csukta az ajtót.

– Az volt az utolsó.

– Az hogy lehet? Hisz alig pár napja vettünk egy kartonnal.

Anya is benézett, de ő sem talált egyet sem. Most komolyan fordult apa felé, összehúzta a szemét és csípőre tette a kezét. Apa megérezhette, hogy őt nézi, mert kipillantott a napilap fölül.

– Mi van? Mondtam, hogy nem én voltam. Nem is szeretem a tejet.

– Csak mindent, ami tejből készül.

– Mégis mire gondoltok, hogy titokban joghurtot gyártok az éjszaka közepén ellopott tejből? Miért nem kérdezed Katit? Ő inna folyton kakaót.

Kati leült reggelizni.

– Én még gyerek vagyok, és köztudott, hogy a gyerekek nem bírnak ennyi tejet meginni.

Apa letette az újságot az asztalra és közel hajolt.

– Tévedsz – pöckölte meg Kati orrát. – A gyerekek isszák a legtöbb tejet. Olyanok, mint egy kis tejüzem, mindent elraktároznak és csak nőnek, míg akkorák nem lesznek, hogy már nem fér beléjük több.

– Mint te? – Kati elhúzta a száját.

Apa elégedetten hátradőlt a széken és összefonta a karját a tarkóján.

– Pontosan. Én is nagy tejivó voltam ám, bizony. De aztán nagy lettem és már mást iszom. Például kávét. – Azzal belekortyolt a csészéjébe.

– Fúj! Akkor inkább nem növök meg soha.

– Pedig ha így folytatod, hamar meg fogsz.

– Nem is igaz, mert te ittad meg! Anya is tudja.

Apa széttárta a karját.

– Akkor csakis a tejivó szörny lehetett.

– Elég legyen – szólt közbe anya. – Veszek ma, és holnap senki nem civakodik amiatt, hogy van-e tej.

Kati ezen a reggelen ismét teát ivott, pedig azt kevésbé szerette, mint a kakaót. Elhatározta, hogy este lebuktatja a tejtolvajt.

 

…egészen éjfélig. Hisz a legizgalmasabb és legrejtélyesebb dolgok mindig éjfélkor történnek.

 

Amint a szülei aludni tértek, Kati kiosont a konyhába egy gombolyag fonallal. A végét hozzákötözte egy szék lábához, elvezette a hűtő előtt, végig a szobája ajtajáig. Ott átbújtatta az ajtó alatti résen, majd a csuklóját a végére kötözött hurokba dugta. Így ha valaki kinyitja a hűtőajtót, a fonal megfeszül, ő pedig tudni fogja, hogy a tolvaj odakint garázdálkodik, és elkapja.

Sokáig pislogott a sötétbe, és már-már azt hitte, ezen az éjszakán senki nem jön, hogy elorozza a tejes doboz tartalmát. Már majdnem elaludt, amikor megérezte a rántást. A fonal megfeszült és lerántotta a kezét az ágyról, ő pedig ijedtében kis híján utána is esett.

Kikászálódott a takaró alól és hangtalanul kinyitotta az ajtót. Hallotta a matatást, így elindult a konyha irányába. Amikor a sarokra ért, tapogatni kezdte a falat. Szíve hevesen dobogott az izgalomtól, hogy végre leleplezheti apát, vagy valami egészen mást. Talán tényleg egy szörny lopja a tejet! És akkor felkattintotta a villanykapcsolót.

A konyhában álló alak a hűtő fölé magasodott, testét vastag, fehér bunda borította és riadtan nézett teniszlabda méretű szemével. Egyik kezében a tejes dobozt szorongatta olyannyira, hogy annak csőréből lefelé csordogált a fehér ital.

Kati ugyanolyan megdöbbenve nézte a lényt, mint az őt. És akkor egy villa hullott csörömpölve az ötödölő mintás csempepadlóra.

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr814374015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.