Beláthatatlan űrprobléma

2016. augusztus 28. - dryka

earthseaspace.jpegA csillagszemű asztronauta gondterhelten sodródott a beláthatatlan űrtengeren. Nevét, hogy csillagszemű, onnan kapta, hogy a szeme úgy nézett ki, akár egy csillag – mind formájában, tudniillik a szembogara ötágú volt, mind pedig színében, mert olyan aranysárgán ragyogott, mint a legfényesebb csillag. Ezért, hogy társait ne vakítsa el, kívülről átláthatatlan üvegű sisakot kapott. Azonban az asztronautát zavarta, hogy így senki nem láthatja gyönyörű csillagszemét, ezért sárga, csillámos filctollal két jókora csillagot rajzolt rá. Bár így mások már láthatták, amit szeretett volna, ő viszont nem látott semmit, mert a rajzai kitöltötték az egész látómezejét. Valószínűleg ezért történhetett, hogy nem vette észre a ladikja mellett elsodródó aszteroidát, és az kicsapta kezéből egyetlen evezőjét. Most tehát ott ült evező nélkül, és azt sem látta, merre tart.

Szerencséjére a sisakban beépített mobiltelefon működött, így betárcsázhatta az űrsegélyhívó számát. A vonal kicsöngött, majd rövidesen egy hang szólt bele:

– Hívása fontos a számunkra. Három percen belül kapcsoljuk ügyintézőnket.

Ezután a sisak szólalt meg.

– A telefon akkumulátora két perc múlva lemerül.

Az asztronauta csillagszeme riadtan elkerekedett, majd – mivel egyebet úgysem tudott tenni – ujjaival idegesen dobolni kezdett a combján, magában pedig a másodperceket számolta. A sisak szegletében látta az ugyancsak másodpercenként elhúzó aszteroidákat.

Hopp, egy hullócsillag! – csillant fel a szeme, majd behunyta őket, hogy gyorsan kívánhasson valamit.

– Azt kívánom, hogy kapcsolják azonnal az ügyintézőt!

– A kívánsága számunkra parancs – válaszolta a géphang a vonal túlsó végén, és kapcsolta is az ügyintézőt.

– Miben segíthetek? – kérdezte a női hang.

Az asztronauta elhadarta, hogyan keveredett el társaitól, veszítette el az evezőjét, és kérte, hogy jöjjenek érte.

– Máris küldök egy űr mentőhajót. Hol van most? Lát maga körül bármi jellegzeteset, ami alapján meg tudja mondani, merre sodródik?

– Nem látok semmit. Ez a két hatalmas csillag eltakar előlem mindent – sopánkodott a csillagszemű asztronauta.

– Két hatalmas csillag... Milyenek?

– Sárgák és gyönyörűek.

– Azok csakis az Arany Ikercsillagok lehetnek. Máris ott lesz a hajó, nyugodjon meg – biztatta az ügyintéző.

– Félreértett! Ezek csak a sisakomra rajzolt csillagok. – De a segélyhívó ebből már semmit sem hallott.

– A mobiltelefon akkumulátora lemerült – harsogta a sisak.

Az asztronauta gondterhelten csúszott a ladik aljára, miközben szkafanderének kesztyűivel próbálta ledörzsölni a csillagokat az üvegről.

 

Ugyanekkor az űrtenger egy nem is olyan távoli pontján, pontosan ott, ahonnan az asztronauta ladikja csupán egy távoli pontnak látszott, egy űrhalász eresztette le a horgonyát a tengerbe. Érezte, hogy valamit eltalált. Örömmel nyugtázta, hogy a mai napon kapása lesz. Türelmesen várt, amíg a nehéz vas biztosan belefúródik a zsákmányba, majd felhúzta.

– Nini, egy evezőlapát! – kiáltott fel. – Pont jó lesz, hogy megkeverjem vele az ételt. Végre nem fog odaégni az alja, és a másik fele sem marad nyers.

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr4611657440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.