A mesék márpedig nem működnek

2015. szeptember 28. - dryka

A repedezett, szürke szikla bejárata úgy ásított a sötét erdőre, akár egy öreg, ráncos arc. A redők között apró pókok nyüzsögtek serényen, hálóikon hol felmásztak, hol pedig leereszkedtek, követve a csapdába került áldozatok félelmeinek rezgéseit. A bepólyált rovarokat a barlangba szállították, ahol a fajuknak kijelölt polcra helyezték őket.

A sötét üregben az egyetlen fényforrást a bent lakó varázsló ruhája szolgáltatta: talárjáról ezernyi csillag vetítette fényét a mennyezetre. A varázsló előtt daliás ifjú állt, akinek éppen egy kicsinyke, henger alakú tárgyat nyújtott át. Az ifjú letekerte a kupakot.

– Egy rúzs? – kérdezte megütközve.

– Dehogy! Ajakápoló. Használd, mielőtt megcsókolod az alvó Csipkerózsikát.

– Ettől ébredne fel? – A herceg hangjából még mindig hitetlenkedés csendült.

– Hófehérkénél bevált, pedig ő halott volt. Emellett kitűnően hidratál, majd meglátod.

A herceg fintorogva vizsgálgatta és szaglászta az állítólagos varázsszert, miközben távozott.

– Ezek a mai fiatalok már a varázslókban sem hisznek úgy, mint a régiek – legyintett a varázsló. – Gyere, nézzük meg, hogy dolgoznak a fiúk.

A felszólításra egy hatalmas, fekete pók lépett elő a sötétből. Négy lábára ágaskodva gazdája fölé magasodott, és kerregő, murrogó hangokkal felelt.

– Igazad van, már az is csodaszámba megy, hogy egyáltalán még jönnek – értett vele egyet a varázsló. – A boszorkányok elcsábították az embereket a mágiájukkal, pedig egyfolytában elrontják a bűbájokat.

Odasétáltak a polcokhoz, és elégedetten nyugtázták, hogy ott egyre gyarapodnak a hálóba tekert rovarok.

– Idén télen nem fogyunk ki a hozzávalókból – állapította meg a varázsló, és dicséretképpen kisujja begyével megütögette a pókocskák fejét. Az óriáspók ekkor ismét murrogott.

– Mit üzent Pinokkió? – érdeklődött a varázsló.

A pók a kezében tartott levélcsésze vizébe pillantott, majd hosszabban kerregett.

– Fásodik az orra? Az meg hogy lehet? Hisz már igazi kisfiú. Áh, hogy folyton beleütötte az orrát mások dolgába és hazudozott. Így már érthető. És mit szeretne?

Újfent murrogás következett.

– Megnézem a kéregnaptárban, mikorra van időpont. – A varázsló egy hosszúkás kéregdarabot vizsgált hosszú szakállát tekergetve. – Üzend meg neki, hogy két holdtölte múlva jöhet. Addigra beérik a varázsszer, és a kövér hold kifejti a hatását.

A pók éppen vizet csepegtetett a levélbe válaszul, amikor brekegő hangon megszólalt a csengő. Azaz nem a csengő, ugyanis a látogató sokkal alacsonyabb volt annál, mintsem, hogy felérje azt. A barlang nyílásában egy béka kuruttyolt. Nyálkás, zöld teste élesen elütött a szürke kövezettől, így azonnal észrevették.

– Békakirályfi! Fáradj beljebb! Mi járatban vagy? – invitálta be a vendéget a varázsló.

– Magad is láthatod. Még mindig béka vagyok – ugrált be a varangy.

– Biztosan nem akadtál még rá a megfelelő hercegnőre.

– A világ összes hercegnőjénél jártam már, de egyikük sem hajlandó megcsókolni. Szerintük túl ocsmány vagyok. Bár egy-ketten még így is megtették volna, ha lenne egy menő verdám. Ezért vettem egy tűzpiros sportkocsit, de nem ér le a lábam a pedálhoz, és a kormányt sem érem el, így pedig nem vezethetem, tehát az ígért csókot sem kaptam meg – panaszkodott a béka.

– Na, de királyfi! Hisz éppen azért akartál béka lenni, hogy olyan hercegnőt találj, aki önmagadért szeret.

– Tudom, de rájöttem, hogy ilyen lány nem létezik. Különben is, minek senyvedjek tovább ebben a varangybőrben, ha királyfiként bármelyiküket megkaphatom, akár mindet is. Változtass vissza emberré!

A varázsló csak a fejét ingatta, és az egyik polchoz sétált. Azon különféle méretű és színű üvegek sorakoztak, egyik-másik még csillogott vagy világított is, némelyik pedig fel-le ugrándozott, vagy az oldalán görgött a polc széléig és vissza. A varázsló leemelte az egyik nyugalmas sarokba húzódót, és a pálcájára cseppentett belőle. A hatalmas pók erre murrogni kezdett.

– Áh, igen, jó hogy szólsz! Majdnem elfelejtettem, hogy a varázslat mocsári gyöngy nélkül nem működik.

Átcsoszogott a „Gyöngyök és egyéb gömbök” feliratú szekrényhez, azonban a mocsári gyöngy helye üresen tátongott.

– A mindenségit! Ez elfogyott.

A varangy kuruttyolva pislogott rá.

– El kell mennünk a mocsárhoz, hogy szerezzünk.

– Menjünk most! Nem bírok ki még egy napot így.

Szerencsére a mocsár a közelben terült el. A békakirályfi körbe-körbe nézelődött, hátha meglát egy gyöngyszemet, de csak békalencsét talált.

– A láp mélyén rejtőznek. Kell egy béka, amely felhozza – magyarázta a varázsló.

Azonban egyetlen béka sem napozott vagy úszott arrafelé, így a békakirályfi kénytelen-kelletlen lemerült a posványos víz alá. Kisvártatva egy csillogó, zöld gyönggyel a szájában tért vissza.

A varázsló egy picinyke, kétágú gallyat szúrt a földbe, arra helyezte a gyöngyöt.

– Állj mögé, királyfi! – utasította a varangyot. – Felkészültél?

A béka brekegve bólintott.

A varázsló, pálcáját a gyöngyre szegezve, mormolni kezdett. A zöld golyó egyre fényesebben ragyogott. A varázsló kezére és pálcájára csillogó por hullott.

– Mit csinálsz? – szakította meg a bűbájt, és a mellette álló pókra tekintett, amely négy felső lábával finom port hintett rá. A pók válaszul kerregett.

– Még hogy a csillámportól varázslatosabb lesz a bűbáj! – A varázsló dühösen meredt a szőrös nyolclábúra.

– Folytathatnánk végre? – türelmetlenkedett a béka.

– Persze, hogyne! – A varázsló ismét mormogásba fogott, majd a varázsige végén hangos fényrobbanás vakította el őket, mintha csak egy fehér villám csapott volna le az égből.

Miután elhessegették a porfelhőt az arcuk elől, legnagyobb megdöbbenésükre se békát, se királyfit nem láttak. A varázsló tanácstalanul vakargatta kopasz kobakját a süvege alatt.

Az óriáspók izgatottan mutogatott a mocsár irányába. A sekély vízben egy gólya állt, jóízűen falatozva egy koronás békát.

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr757848442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.