Az éjjeli vendég

2015. július 10. - dryka

(Megjelent a Bizzarium Magazinban.)

Az egész egy kopogással kezdődött, és ropogással ért véget.

Nyúlánk, sovány alak ült a szobában, háttal az ablaknak. Töltőtollával betűket karcolt a mahagóni asztalon fekvő papírlapra. A tintavonal úgy húzódott egyre hosszabban, mint ahogy a kígyó mászik elő a hófehérre meszelt fal mögül. Vérvörös, hússzaggató jelenet elevenedett meg a sötét tinta nyomán, az író elméjének szüleménye.

Az ablakon váratlanul kopogás hallatszott.

Vézna, csontos ujj ütötte ujjpercét az üvegnek. Majd csend. Ezután a kopogás ismételten felhangzott, most már egyre hevesebb pattogással jelezte szándékát.

Az író hátrafordította a fejét. A sötétbe borult ablakról alakja úgy tükröződött vissza, mintha egy fekete vizű tóba pillantana. Villámlott. A fekete víztükör egy pillanatra fehér, csontvázszerű arcot mutatott, majd ismét a vézna arc jelent meg. Az író nyelt egyet. Biztosan csak a képzelete játszik vele. Egy ideig még kifelé nézett, majd visszafordult a papírhoz, és folytatta az írást.

Az ajtó felől ekkor csattanás hangzott. Az író megdermedt, de csak a macska mászott be a szobába a vastag falapba vágott átjáróján. A kis lengőajtó nyikorogva lengedezett. A vörhenyes állat a gazdája ölébe ugrott, és reszelősen dorombolni kezdett, karmait pedig élesen a férfi combjába mélyesztette. Az író végigsimított a rőt bundán, majd tovább rótta a betűket.

A töltőtoll hegye kaparta a papírt – rosszul tartotta a kényes eszközt. Ugyanekkor ismét felhangzott a kopogás, majd fülsértő karistolásra váltott, mint amikor a csínytevő diák végighúzza a körmét az iskolai táblán. Az író hátán borzongás futott végig, talán még mindig a macska által behozott jeges levegőtől, vagy a félelemtől, hogy bárki van is odakinn, nem adja fel. Egy ideig mozdulatlanná merevedve ült, tekintetét a szemben lévő falon függeszkedő őszi tájképre szegezte, és lélegzetét visszafojtva hallgatózott. Az óra másodpercmutatója egyenletesen ugrált át egyik vonalról a másikra, de ezen kívül vészjósló csend honolt körülötte. Ez a ketyegő némaság azonban megnyugtatta az írót, aki megkönnyebbülten felsóhajtott.

A nyugalmat a vízforraló éles visítása hasította ketté. A macska leugrott a kényelmes ölből a deszkapadlóra. Az író a konyhába ment, majd egy csésze gőzölgő teával tért vissza. A felszálló gőz kísérteties fátyolba vonta az arcát. Ujját megégette a felhevült porcelán, kapkodva tette az asztalra.

Ismét kopogtatás.

Szíve egyre erősebb és gyorsabb dobbanásokkal jelezte, hogy szabadulni szeretne mellkasából, mielőtt még túl késő lenne. Már a torkában érezte a dübörgést, melyet egyetlen nyeléssel próbált visszaszorítani. Az ablakhoz sétált. Tenyerét a szeme fölé helyezte, hunyorogva kikémlelt az ablakon. Csak a hideg sötétség nézett vissza rá. A szél fütyülve rohant végig az ablak előtt, hogy utána megforduljon, és újra átsuhanjon. A göcsörtös ujj ismét megzörgette az üveget. Az író hátrahőkölt.

Óvatosan visszalépett, ráhelyezte remegő kezét az ablak fémfogantyújára, és lefelé fordította azt. A kar csikorogva kanyarodott a párkány felé.

Ismét nyelt egyet, de a torkában lévő gombóc kitartóan kapaszkodott.

Felrántotta az ablakot.

A türelmetlen ujj csaknem végigszántott az orrán, ahogy elúszott előtte. Csupán az ablak előtt álló kőrisfa egyik kinyúló ága volt.

Abban a pillanatban egy száraz falevél szállt be a szobába. Az író mosolyogva megcsóválta a fejét.

Vörhenyes macskája azonnal rávetette magát a száraz levélre, és élvezettel rágcsálni kezdte. A levél ropogva adta meg magát végzetének.

Az egész egy kopogással kezdődött, és ropogással ért véget.

 

http://bizzarium.com/der-adrienn-az-ejjeli-vendeg/

A bejegyzés trackback címe:

https://irasokesamitasok.blog.hu/api/trackback/id/tr117615380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.