Döme, a hóember

2017. december 04. - dryka

hoember.pngTomi, amint felébredt, kipattant az ágyból, az ablakhoz rohant, és kitekintett rajta. A kertet vastag hótakaró fedte, de néhány apró hópihe még mindig szállingózott az áthatolhatatlannak tűnő felhőkből. A kopár fák most csillogó, fehér bundát viseltek, ágaikon néhány madár didergett élelemre vadászva. A garázs ereszéről hosszú, vaskos jégcsapok csüngtek alá, mintha Télanyó oda lógatta volna fel a frissen öntött cukornyalókákat.

Tovább

Kiflicsücsök

Vágyakozva figyelte az asztalokon sorakozó zöldségek és gyümölcsök színesebbnél-színesebb kavalkádját. Lehajtotta a fejét, állát felhúzott térdére helyezte és kipiszkált némi homokot a nagylábujja körme alól. Görgette egy ideig az ujjai között, miközben próbálta elnyomni az érzést, amit korgó gyomra okozott. Az éhség felszaladt egészen a torkáig, mintha szeretné berántani a legelső dolgot, amivel találkozik, ha pedig nincs más, őt magát falja be.

Tovább

Írók kérdőíve

Az írói körjáték engem is megtalált. Köszönöm Buglyó Gergelynek a meghívást! :)

 

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Többnyire meséket, de olykor egy-egy novella is becsusszan. Próbálkoztam már színdarabírással is, de ez még új műfaj nekem, van még mit tanulnom – bár ez utóbbi mindenre igaz. :)

Tovább

Fantáziautazás

indovinafilmfermataautobus.jpgNézz le! A lábad előtt egy láthatatlan esőcsepp olvad bele a betonba, látható nyomot hagyva maga után.

Nézz fel! Több száz vagy akár ezer csepp is közelít feléd ebben a pillanatban. De te mégis elmosolyodsz, mert tető van feletted. Azonban a szél pimaszul az arcodba csapja őket.

A többi várakozót figyeled. Egy lány zenét hallgat. Nem is érzékeli, mi zajlik körülötte. Egy nőt túlságosan lefoglal a dühöngés, hogy még mindig nem jön a busz. Az idegeskedésben nem marad ideje aggódni amiatt, hogy elázik. Egy idős bácsi pedig esernyőt tart a feje felett.

Amikor megérkezik a busz, mindenki egykedvűen felszáll, mintha semmi jelentősége nem lenne az utazásnak. Csak az a lényeg, ahonnan elindulsz, és ahova érkezel. Pedig mennyi izgalmat rejt egy ilyen utazás!

Tovább

Egy nap a domb mögött

fullhd-hatterkep-mosaicon-830516220-napkelte.jpgEgy rekedt kakas kukorékolása ébresztette. Reszketve lesett ki a domb mögül, mert ha még mindig ébren van, aki elől elrejtőzött, nem bújhat elő. Egy fa állta el tekintetének útját. A levelei között sötétség szűrődött át, majd meglátta egy lámpa motoszkáló fényét, ez pedig csak egyet jelenthetett: még mindig ott van. Remélte, hogy rövidesen továbbáll. Órák óta erre várt. Ezalatt erőt gyűjtött, ám egyelőre csak annyira tellett tőle, hogy kilessen a rejtekéből, majd, ha kellően biztonságosnak ítéli meg, még egy kissé feljebb emelkedjen. Amint magasabbra ért, az elé táruló látvány mintha megerősítette volna. Még feljebb merészkedett, mintha egy létrán mászna a világ tetejére. Azonban a több fok több erőt is igényelt. Hogy próbára tegye magát, elmorzsolt egy zsenge harmatcseppet. Ez ment neki, ő pedig egyelőre kicsivel is beérte.

Tovább

Hógömb

Most múlik pontosan… huszonkét óra huszonhat perc. Ötvenkét másodperc. Az ötvenharmadikon egy apró hópehely csúszik végig az idő kerekének másodpercmutatóján, hogy aztán a földön landoljon a társai között. Az ötvennegyedik másodpercet a fagyos északi szél simítja végig, ráfagyasztva a hópelyhekről leolvadt vizet, hogy a következő pehely is könnyedén lecsúszdázhasson rajta.

Tovább

Teki és a habcsók csontváz

Teki és Borzi éppen egy nehéz és fáradságos küldetésről tértek vissza, amikor meglátták a mindenhova kifüggesztett hirdetést. A plakátok már messziről kiáltották, hogy este lesz a hagyományosan minden évben megrendezett Kísértetes Tökparti. A fáradság nyomban tovasuhant a két barátból, a helyét pedig átvette az izgalom. Még időben voltak ahhoz, hogy jelmezt szerezzenek maguknak, így hát betértek Göbi asszonyság Jelmezáriumába.

Tovább

Ajándék

Alfréd izgatottan állt a zebra előtt. Kócos haján ferdére csapott kalap fityegett, zakója felhajtóján egy odacsíptetett kis plüssfigura tekintett a világba szerteszét, nadrágja pedig pont olyan rövidre volt szabva, hogy kilátszódott alóla két különböző színű zoknija. Ujjait ki-be nyitogatta, de mivel a tenyere már jócskán megizzadt ettől a mozdulatsortól, inkább szétterítve hagyta őket, bár nehezére esett, hogy ne csukja össze újra meg újra.

Tovább