Csillagkalózok

2017. október 08. - dryka

csillagkaloz.jpgTöpörödöttláb kapitány az éjszakai égbolt csillagvizein hajózott társával, Kockakutyával. Kockakutya nem csak a nevében volt kocka formájú, hanem azért is, mert a kapitány csak úgy tudta megnyírni, ha ráhelyezett egy rácsos dobozt és körbevágta a kutya szőrét. Máskülönben csupán egy szőrlabda lett volna, és ki tudja, talán még a fedélzetről is legurult volna.

Töpörödöttláb kapitány nemrég kezdte a kalózkodást, de máris tudta, hogy a messzi csillagvizek legorrbitálisabb orrdíszét szeretné megszerezni a hajójára, amit egy réges-régen élt kalózkapitány rejtett el. Az orrdísz képes kiszagolni a kincseket, Töpörödöttláb kapitánynak pedig több sem kellett, csak hogy ezt megszerezze. Azonban ehhez, és a kalózkodáshoz is, szüksége volt legénységre. Mégis hogy néz ki egy kalózkapitány kalózok nélkül? Rákanyarodott hát a Tejútra, mert tudta, hogy annak mentén élnek a legrátermettebb kalózok.

Tovább

Kiflicsücsök

Vágyakozva figyelte az asztalokon sorakozó zöldségek és gyümölcsök színesebbnél-színesebb kavalkádját. Lehajtotta a fejét, állát felhúzott térdére helyezte és kipiszkált némi homokot a nagylábujja körme alól. Görgette egy ideig az ujjai között, miközben próbálta elnyomni az érzést, amit korgó gyomra okozott. Az éhség felszaladt egészen a torkáig, mintha szeretné berántani a legelső dolgot, amivel találkozik, ha pedig nincs más, őt magát falja be.

Tovább

Írók kérdőíve

Az írói körjáték engem is megtalált. Köszönöm Buglyó Gergelynek a meghívást! :)

 

1. Milyen műfajban szoktál írni (novella, vers, regény, blog stb.)?

Többnyire meséket, de olykor egy-egy novella is becsusszan. Próbálkoztam már színdarabírással is, de ez még új műfaj nekem, van még mit tanulnom – bár ez utóbbi mindenre igaz. :)

2. Milyen zsánerekben és témákban szoktál írni?

Főként meséket, de nem rég elkezdtem egy urban fantasy-t, illetve tervben van egy ifjúsági is. Az a baj, hogy mindig visszakanyarodok a mesékhez, így a komfortzónából való kilépés nem megy olyan egyszerűen, mint azt elképzeltem.

3. Mióta írsz? Van már kiadott műved?

Mindig is érdekelt az írás és több ötletet is elkezdtem papírra vetni, de mindig megálltam. Komolyabban öt évvel ezelőtt kezdtem el vele foglalkozni. Akkor is egy regénykezdeményből indult ki, csak felcsillant az esély egy pályázat miatt, így az lett az első, amit be is fejeztem.

Kiadott még nincs.

4. Melyik volt a legelső írásod?

Az előző válaszban már említett regény, ami voltaképpen a krimi- és a kalandregény ötvözete. Akkor jónak gondoltam, de utólag visszaolvasva érezhetően első regény, olyannyira, hogy nem is mutatnám meg senkinek. :)

5. Miért írsz?

Hogy szórakoztassak. Jelenleg inkább arra helyezem a hangsúlyt a történeteimben, hogy aki elolvassa, az élvezze, jól szórakozzon közben. Annyi komoly és rossz dologgal találkozunk a hétköznapokban, egyfolytában rágódunk valamin. Néha jó ezekből kilépni és elvarázsolódni.

6. Hogyan találsz időt az írásra?

Időm az lenne, inkább az a baj, hogy mellette sok minden másra is szeretnék szakítani, és még nem találtam meg az egyensúlyt, hogy minden beleférjen egy napba.

7. Mikor és hol szeretsz a legjobban írni?

Régebben az esti írást preferáltam jobban, mostanában a délelőttök, délutánok kerültek előtérbe. Az is számít, hogy egyedül vagyok-e, mert olyankor csak arra figyelek – jobb esetben. A hol az lehet bárhol. Utazások alatt rendszerint mindig megszáll az ihlet, legyen az busz, vonat vagy metró; lehet, hogy látok valamit és arról beugrik egy történet, egy jelenet vagy csak egy kiegészítő, ami tök jónak tűnik. De van, hogy csak szimplán elkezdek egy már meglévő jeleneten agyalni, és akkor tényleg bárhol képes vagyok írni, legutóbb a Hadik Kávéház lett egy ilyen eset színtere – ki tudja, talán a nagyok szellemei is közrejátszottak. :)

8. Mit szoktál enni vagy inni írás közben?

Enni semmit, aközben képtelen vagyok koncentrálni. Inni teát, kakaót vagy Maci tejeskávét. :)

9. Van íráshoz használt dallistád?

A zene elvonja a figyelmemet, nem tudok közben írni. Ugyanez igaz a TV-re vagy arra, ha beszélgetnek körülöttem.

10. Mit gondol a családod, baráti köröd arról, hogy írsz?

Elfogadják. Párom különösen támogat benne, néhány barátom is. Nem nagyobb szám, mintha bármi mást csinálnék, nem tekintenek csodabogárnak – vagy csak jól palástolják a véleményüket. :)

11. Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?

Az agyalást. Mindig csak egy kép villan be kezdésnél, abból kérdésekkel jutok el a vázlatig, majd a kész történetig.

Azokat a pillanatokat, amikor egy-egy mondatnál, szókapcsolatnál, hasonlatnál jön a „wow”-érzés, hogy ez most igazán jó.

A végét, mert olyankor már nagyon írnám a következőt. :)

12. Az alkotás melyik része jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Az eleje és a vége közti rész. :) Komolyra fordítva a szót, minden hosszabb írásomnál van egy időszakom, amikor egyszerűen kétségbeesek, hogy ez így nem jó, nem is tudom, merre tart, pedig eddig világos volt. Olyankor belebonyolódom, vagy inkább belegabalyítom saját magam, aztán besokallok, és néha napokig hozzányúlni sincs kedvem. Szerintem én komplikálom túl, de olyankor nem látok rá megoldást.

13. Milyen eszközökkel és mire szoktál írni?

Általában számítógépen, de ha egy-egy rész nagyon nem akar összejönni, akkor előveszem a füzetet és leírom kézzel. Akkor sokkal jobban jön szöveg, mintha a kezemből folyna a papírra. Alapban jobban is szeretnék kézzel, csak lusta vagyok utána begépelni. De az ötletelést, a vázlatot mindig füzetbe írom.

14. Hogyan lépsz túl az írói válságon?

Nehezen. :) De tényleg! Amikor jön a belebonyolódós időszak, akkor semmi nem tud kizökkenteni belőle, hogy érdemben folytatni tudjam.

15. Hogyan motiválod magad az írásra?

A határidők sokat nyomnak a latba. Ezen kívül sokszor nehezen veszem rá magam, hogy leüljek és írjak, de próbálom megtalálni a belső ösztönzést – néha már sikerül. Azonban amikor jön egy új ötlet, akkor annyira lelkes vagyok, hogy nem kell noszogatni.

16. Kik azok a szerzők, akik legjobban inspirálnak téged íróként?

Fredrik Backman stílusa nagyon bejön. Szeretnék olyan könnyedén, viccesen, mégis játékosan és meseszerűen írni, mint ő.

17. Melyik könyvek inspirálnak téged legjobban íróként?

Erre megint csak Fredrik Backman a válasz, tőle minden. Illetve Markus Zusaktól Az üzenet. Szeretem azokat a könyveket, írókat, amik/akik mások, mint a megszokottak, mernek újítani, és ezt képesek játékosan megtenni.

18. Mi a legjobb írói tanács, amit valaha kaptál?

Nem is tudom, annyi hasznos volt. Talán, hogy ne adjam fel. :)

19. Milyen céljaid vannak idén az írással kapcsolatban?

Néhány már meglévő mesémet szeretném átdolgozni, valamint belekezdtem egy urban fantasy-ba, de egy ifjúsági és egy-két újabb mese is a listán van. Még nem tudom, melyik kerül előtérbe. Ja, és a színdarabírás is tervben van – csak hogy véletlenül se vállaljam túl magam. :)

 

A stafétát pedig továbbadom: E.M. Miller, Jandácsik Pál, Sárközi Erika (Nilla) és Victoria Green.

 

Fantáziautazás

indovinafilmfermataautobus.jpgNézz le! A lábad előtt egy láthatatlan esőcsepp olvad bele a betonba, látható nyomot hagyva maga után.

Nézz fel! Több száz vagy akár ezer csepp is közelít feléd ebben a pillanatban. De te mégis elmosolyodsz, mert tető van feletted. Azonban a szél pimaszul az arcodba csapja őket.

A többi várakozót figyeled. Egy lány zenét hallgat. Nem is érzékeli, mi zajlik körülötte. Egy nőt túlságosan lefoglal a dühöngés, hogy még mindig nem jön a busz. Az idegeskedésben nem marad ideje aggódni amiatt, hogy elázik. Egy idős bácsi pedig esernyőt tart a feje felett.

Amikor megérkezik a busz, mindenki egykedvűen felszáll, mintha semmi jelentősége nem lenne az utazásnak. Csak az a lényeg, ahonnan elindulsz, és ahova érkezel. Pedig mennyi izgalmat rejt egy ilyen utazás!

Az esőcseppek szakadatlanul veszik birtokukba az aszfaltot, szürke, hömpölygő folyóvá változtatva azt. A busz pedig a hajó, ami ringatózik rajta. Egy-egy csepp erőteljesebben csapódik be, olykor megrepeszti a betont. A busz zöttyen egyet, de te vidám pattogásnak fogod fel. Ez is egy kaland! Hullámvasúton érzed magad, élvezed az emelkedők izgalmát, majd a lefelé adrenalinját. Ahogy a gyomrod ugrik egyet, finoman felemelkedik és visszazuhan. Csak olyan kellemesen – semmi hányinger!

Az út néhol hepehupásabb a kelleténél. Nocsak! A dzsungel mélyére visz! A temérdek levél eltakarja a napot, ezért tűnik borultnak. Zsiráfok nyújtják be a nyakukat az ablakon, rátekerednek a buszra. A majmok túlérett gyümölcsökkel dobálják meg – biztos ezért olyan foltos a jármű. A kígyók hullámain továbbsiklik az erdőn, most egy városban lyukad ki.

Felhőkarcolók és más magas épületek vetítik árnyékukat az utcára. A rafting túra véget ért, a folyó ismét békésen hömpölyög. Olykor egy hullám miatt mégis meg kell állni. További autókkal várjátok, hogy áthaladjatok a kereszteződésnél. A busz pedig megáll, újabb kalandra vágyókat enged fel.

Nyomorogsz. Azaz nyomorognál, ha annak fognád fel. De ez egy kaland! És te még mindig tartasz valahová. Nem is az odaérkezés az izgalmas, hanem az odáig vezető út. A többi utast figyeled. A lány még mindig zenét hallgat. A nő minduntalan az órájára pillant. Láthatólag még mindig ideges, pedig most nem is ázik és már a buszra sem vár. Az idős bácsi az ernyőjére támaszkodik és az utcát figyeli. Vajon mit lát? Vagy nem is az utcát nézi, hanem az ablak mellett ülő fiatal párt? Biztos az ifjúkorára emlékezik, talán ő is ült ugyanígy egykoron egy másik buszon. A pár vajon mióta van együtt? Ahogy rájuk nézel, eldöntöd, hogy egy hete. Legyen nyolc nap. A bácsi nyolcvan felé járhat.

Ez nem mehet így tovább! A pár a nyolc napjával szabadjára engedte a fantáziádat. Vagy a fantáziád egy cserfes majom, ami veletek tartott a dzsungelből? Nem számít, kihasználod, amíg itt van.

Szóval a pár nyolc napja van együtt, most éppen egy kávézóba készülnek, ahol megisznak egy turmixot, aztán beülnek egy moziba. A fiú robotos akciófilmet nézne, a lány romantikusat – gondolod, de aztán rájössz, hogy a lány is a robotos fajta, elég ránézni a táskájáról csaknem legördülő autóra. Annak az autónak szeme van, ez kétségtelen. És téged figyel! Muszáj elpillantanod, mert a végén még zavarba jössz.

Az ideges nő megbeszélésre siet. Biztosan. De az unalmas! Legyen inkább ügynök, aki egy találkozóra tart, ahol a világ legnagyobb gyémántját cseréli ki a társára. Erről valószínűleg lekésett. Nem akarsz arra gondolni, mi lesz szerencsétlen társával.

A lány, nos, ő keményebb dió. Folyton a zenét hallgatja. Rockernek néz ki. Nem is, inkább punknak. Folyton a szeméből fújja ki a belelógó haját, ez az egyetlen, amire reagál. Talán nem is punk, hanem emó. Nem tudsz már kiigazodni eközött a rengeteg stílus között. De mi van, ha rosszul ítéled meg? Túlságosan az előítéleteid rabja vagy. Ez a lány nyelvet tanul, hogy aztán egy külföldi színpadon énekelhessen kitűnő svédséggel a rockbandájával.

A busz megáll. Meglepődve kapsz észbe, hogy megérkeztél. Ez a busz egy időgép! Hisz még el sem indultatok.

Mentés

Egy nap a domb mögött

fullhd-hatterkep-mosaicon-830516220-napkelte.jpgEgy rekedt kakas kukorékolása ébresztette. Reszketve lesett ki a domb mögül, mert ha még mindig ébren van, aki elől elrejtőzött, nem bújhat elő. Egy fa állta el tekintetének útját. A levelei között sötétség szűrődött át, majd meglátta egy lámpa motoszkáló fényét, ez pedig csak egyet jelenthetett: még mindig ott van. Remélte, hogy rövidesen továbbáll. Órák óta erre várt. Ezalatt erőt gyűjtött, ám egyelőre csak annyira tellett tőle, hogy kilessen a rejtekéből, majd, ha kellően biztonságosnak ítéli meg, még egy kissé feljebb emelkedjen. Amint magasabbra ért, az elé táruló látvány mintha megerősítette volna. Még feljebb merészkedett, mintha egy létrán mászna a világ tetejére. Azonban a több fok több erőt is igényelt. Hogy próbára tegye magát, elmorzsolt egy zsenge harmatcseppet. Ez ment neki, ő pedig egyelőre kicsivel is beérte.

A közeli templomtorony megkondult, olyan hangosan, mintha egyszerre akarná felriasztani a falu minden lakóját. A harangzúgást kihasználva feljebb mászott, bízva abban, hogy a hang eltereli ellenfele figyelmét. Majd a kutyák is a segítségére siettek, hangos csaholásukkal próbálták messzire űzni.

Áh, csak egy macska sétált el előttük – legyintett lemondóan. Ezekre az ebekre soha sem lehet számítani, a sötét oldalon állnak, ezt mindenki tudja. Néha próbálta őket átcsábítani, és azok úgy is tettek, mintha kedvelnék őt, és valószínűleg így is volt, mégis, amikor ellenfele felbukkant, olyan hatást tudott gyakorolni rájuk, ami neki sosem sikerült. De nem adta fel, mert mindig eljön az ő ideje. Most is. Ahogy egyre magasabbra mászott, úgy növekedett az ereje is. Végül sikerült elűznie, vagy magától ment el, kit tudja, de ő ismét szabadon mozoghatott. Minden nap így megy ez. Újra és újra. A sötétséget fény váltja fel. Az éjszakát a nappal. A Holdat pedig a Nap.

Mentés

Hógömb

Most múlik pontosan… huszonkét óra huszonhat perc. Ötvenkét másodperc. Az ötvenharmadikon egy apró hópehely csúszik végig az idő kerekének másodpercmutatóján, hogy aztán a földön landoljon a társai között. Az ötvennegyedik másodpercet a fagyos északi szél simítja végig, ráfagyasztva a hópelyhekről leolvadt vizet, hogy a következő pehely is könnyedén lecsúszdázhasson rajta.

Tovább

Teki és a habcsók csontváz

Teki és Borzi éppen egy nehéz és fáradságos küldetésről tértek vissza, amikor meglátták a mindenhova kifüggesztett hirdetést. A plakátok már messziről kiáltották, hogy este lesz a hagyományosan minden évben megrendezett Kísértetes Tökparti. A fáradság nyomban tovasuhant a két barátból, a helyét pedig átvette az izgalom. Még időben voltak ahhoz, hogy jelmezt szerezzenek maguknak, így hát betértek Göbi asszonyság Jelmezáriumába.

Tovább

Ajándék

Alfréd izgatottan állt a zebra előtt. Kócos haján ferdére csapott kalap fityegett, zakója felhajtóján egy odacsíptetett kis plüssfigura tekintett a világba szerteszét, nadrágja pedig pont olyan rövidre volt szabva, hogy kilátszódott alóla két különböző színű zoknija. Ujjait ki-be nyitogatta, de mivel a tenyere már jócskán megizzadt ettől a mozdulatsortól, inkább szétterítve hagyta őket, bár nehezére esett, hogy ne csukja össze újra meg újra.

Tovább